Mit jegyez fel egy webszerver

Az interneten minden webszerver automatikusan nyilvántartást vezet a tevékenységéről, teljesen függetlenül a telepített mérőeszközöktől vagy a látható számlálóktól. Ezt a nyilvántartást hozzáférési naplónak (access log) nevezik.

Valahányszor egy böngésző lekér egy fájlt – legyen az egy teljes szöveges dokumentum, egy stíluslap vagy egyetlen fénykép –, a szerver egy folyamatosan növekvő szövegfájlban feljegyzi a tranzakció részleteit.

Ez az alapvető naplózás elengedhetetlen a műszaki hibakereséshez, a biztonsági felügyelethez és az általános karbantartáshoz. Aki tudja, mit tartalmaz ez a napló, könnyebben átlátja, milyen adatokat gyűjt egy kifejezetten számlálásra szolgáló szolgáltatás, hiszen mindkét rendszer pontosan ugyanarra az alapinformációra támaszkodik.

Mit tartalmaz egy sor

A hozzáférési napló egy szokásos sora több különálló információból áll. Először is másodpercre pontosan rögzíti a kérés dátumát és időpontját.

Ezután naplózza a kérő internetes címét, amely a szerver számára szükséges visszaútként szolgál a kért fájl kézbesítéséhez. A napló azt is feljegyzi, pontosan melyik fájlt kérték, és sikeres volt-e a kézbesítés. Ezenkívül általában rögzíti annak a weboldalnak a címét is, amely a fájlra mutató hivatkozást tartalmazta: ez a hivatkozó oldal (referrer).

Végül rögzít egy, a kérő program által megadott karakterláncot, amely a használt böngésző típusát és az operációs rendszert írja le. Mindezek az adatok automatikusan továbbítódnak az internetes kommunikáció szokásos menete során.

Ugyanazok az adatok, másként tárolva

A látható képszámláló nem talál ki új módszereket a látogatások követésére; pusztán ugyanezt a szabványos információfolyamot dolgozza fel célzottabban és könnyebben hozzáférhető módon. Amikor a számlálóképet lekérik, a számlálószerver pontosan ugyanazokat az adatpontokat látja, mint a webszerver.

A különbség kizárólag abban rejlik, hogy mi történik utána az adatokkal.

Míg a nyers hozzáférési napló sűrű, műszaki szövegfájl több ezer rejtélyes sorral, a számlálószoftver csak a lényeges részeket emeli ki. Kiszűri a belső rendszerfájlokra irányuló kéréseket, kategorizálja a böngészőadatokat, az internetes címeket durván földrajzi régiókhoz rendeli, végül pedig frissít egy áttekinthető, olvasható adatbázist.

Meddig él az egyik, meddig a másik

A nyers hozzáférési napló élettartama általában elég rövid. A szerverek rendszergazdái úgy állítják be ezeket a fájlokat, hogy rendszeresen rotálódjanak és törlődjenek, gyakran már néhány hét után, nehogy túl sok tárhelyet foglaljanak.

Egy számláló saját adatbázisa viszont másként épül fel. Ahelyett, hogy minden egyes kérés minden műszaki részletét korlátlan ideig megőrizné, összesített értékeket tárol.

Azt jegyzi meg, hogy egy bizonyos oldalt egy adott kedden ötvenszer tekintettek meg, anélkül hogy ötven külön naplósort örökre meg kellene őriznie. Ez az összesítés lehetővé teszi a hosszú távú tendenciák hatékony megőrzését, és a hozzáférési napló múló adataiból a weboldal tartós, szemléletes történetét formálja.

Ahol a tudás véget ér

A szervernaplók és a mérőeszközök kapcsolatának megértése tisztázza a webstatisztika határait.

Mivel a számláló teljes egészében azokra az információkra támaszkodik, amelyeket a böngésző egy szokásos fájlkérés során önként átad, ezeken az alapvető paramétereken túl semmit sem tudhat. Nem tudhatja a képernyő előtt ülő személy nevét, nem láthatja, milyen más alkalmazások futnak az eszközön, és nem követheti a mozgást egymással össze nem függő weboldalak között.

A képernyőn látható számok egyszerűen annak az alapvető, elkerülhetetlen műszaki háttérforgalomnak a gondosan kidolgozott megjelenítései, amely az internetet működteti.