A számlálószámokat most mindkét táblában ellenőrizzük

Itt minden számlálónak van egy száma. Megjelenik a beágyazási kódban, a statisztika címében és annyi oldalon, ahányra a tulajdonos kitette. A számokat úgy osztjuk ki, hogy választunk egy véletlen számot 100 és 9 999 999 999 között, és ellenőrizzük, foglalt-e már.

Egyetlen táblában ellenőrizzük.

A másik tábla

Azokat a számlálókat, amelyek régóta nem rögzítettek megtekintést, egy archív táblába helyezzük át. Ez szokásos karbantartás – kicsin tartja a munkatáblát, és gyorsan a rá irányuló lekérdezéseket. 2026. augusztus 24-én az archívumban 212 771 szám volt, és egyik sem szerepelt abban a táblában, amelyet a generátor ellenőriz.

Így mindegyiket újra ki lehetett osztani.

Tízmilliárd lehetséges számhoz képest ez körülbelül 0,002 százalékos ütközési esély: nagyjából 47 000 új számlálóból egy olyan számot kapott volna, amely korábban valaki másé volt. Ritka tehát, de nem elvont. Egy archivált számláló éppen azért archivált, mert az oldala elcsendesedett – de a csendes oldal nem feltétlenül törölt oldal. Ha a régi beágyazás még ott van egy elfeledett oldalsávban, és az az oldal látogatót kap, a megtekintés egy idegen statisztikájában köt ki, egy évekkel később létrehozott számlálón.

Hogy ez valaha megtörtént-e, az adatokból nem állapítható meg: semmi sem különbözteti meg az így érkezett megtekintést bármely másiktól. Az viszont megállapítható, hogy ez többé nem fordulhat elő.

Két változtatás

A generátor most mindkét táblát ellenőrzi. A számláló törlése pedig – amit ugyanattól a naptól a tulajdonos maga is elvégezhet – sírkövet hagy maga után: egy sort, amely semmi másból nem áll, csak a számból, így az soha többé nem adható ki. Egy törlés egyetlen tranzakcióban húsz tábla adatait távolítja el, és semmilyen másolatot nem tart meg – a törlés lényege éppen ez; a szám az egyetlen, aminek végleg elhasználtnak kell maradnia.

Miért nem vette észre senki

A generátor akkor készült, amikor még egy tábla volt. Az archívum később jött, más okból, más problémát megoldva, és semmi sem kötötte össze a két gondolatot. Mindkét rész önmagában helyes volt.

A legtöbb ilyen eset ilyen természetű. Nem egy hiba, amelyet valaki egyetlen helyen elkövetett, hanem egy következmény, amelyet senki sem láthatott onnan, ahol állt. Az egyetlen védekezés, ha szándékosan keresünk, és a kérdés, amely ezt megtalálta, elég hétköznapi volt: a törlés megépítése előtt hol él még egy számlálószám?